Boldog Új Esztendőt kívánok mindegyikőtöknek, illetve azt kívánom, hogy érjétek el a céljaitokat, váljanak valóra álmaitok a 2015-ös évben!

Apropó, tudtátok, hogy minden lehetséges, amit nagyon szeretnénk? Én azt gondolom mindenki képes valóra váltani az álmait, ha elég energiát fordít rá. A kulcsszó a ráfordítás. Ha csak vágyakozunk, de semmit nem teszünk érte, az csak álom is marad. Legyenek kitűzött céljaid, határozd meg pontosan őket, készíts ütemtervet az eléréséhez, képzeld el minden nap, képzeld el, hogy már valóra vált. Ne hagyd, hogy a figyelmedet eltereljék mások, és magadnak se engedd meg ezt. És az álom egy napon a tiéd lesz a valóságban is.

Ez egy rendhagyó bejegyzés a blogomon, de hátha valakinek pont ez nyújt majd segítséget, így leírok egy személyes példát.

Főiskolás korom utolsó évében tudtam, hogy mindenképpen külföldre szeretnék menni világot látni, tanulni, dolgozgatni. Abban biztos voltam, hogy angol nyelvterületre vágyom. Igen ám, de én a meleget szeretem, így Angliát első körben kilőttem. Maradt a körben Amerika és Ausztrália, Új- Zéland. És amikor ezek a lehetőségek maradtak, rájöttem, hogy nekem el kell jutnom Ausztráliába. Nem érdekelt, hogy hogyan, miből, de el kellett jutnom. Mivel ketten mentünk a párommal, aki azóta már a férjem, sok mindent ki kellett tervelnünk előre. Kezdeném azzal, hogy először őt kellett meggyőznöm, hogy mi eljuthatunk a világ végére akkor is, ha nem állnak halomban a milliók. Aztán jött a pontosítás. De ezt azokon az oldalakon is elolvashatjátok, amik azzal foglalkoznak, hogy mi kell ahhoz, hogy kijuss Ausztráliába. Nem is ez volt a lényeg. Akartam, meggyőztem minden körülöttem élő rokont, barátot, hogy ez jó lesz, és márpedig mi eljutunk oda. Minden nap elképzeltem, hogy milyen lesz. Elképzeltem, hogy lesz munkám, barátaink, lesz mit ennünk, és élmények sorozata fog várni minket. Ahogy közeledett ez indulási idő, egyre pontosabb lett minden, így még jobban eltudtam képzelni, hogy mi vár ránk. Ezzel keltem, és feküdtem. Iszonyatos energiát fektettem bele. Az utazást megelőző nyáron egy kislányra vigyáztam nyári munka gyanánt. Már akkor reggelente, amikor hozzájuk suhantam a biciklimen arról ábrándoztam, hogy milyen csodálatos lesz kint. Egy év tervezés eredményeképp eljutottunk oda, amiről korábban álmodni sem mertem volna. És minden perce egy csoda volt annak az egy évnek. Azóta is úgy emlékszünk rá, mintha kilőttek volna az űrbe minket egy évre.

És hogy ellenpéldát is mondjak. Pár évvel később ismét megfordult a fejünkben, hogy elhagyjuk hőn szeretett kis hazánkat. :) Csak egy kicsit hosszabb időre. És egyikünk sem gondolta véresen komolyan, csak ábrándoztunk róla. Nem is lett belőle semmi.

Szóval egy tanácsom van, merj hinni, álmodni, és kezdj bele minél hamarabb a megvalósításba, különben a semmire pazarlod az idődet. 

Ezt a bejegyzést saját magamnak is szánom, ha épp a kitartásom és az energiám fogyna el.

Köszönöm, hogy elolvastatok, remélem lesz akinek ma pont ezekre a sorokra van szüksége, hamarosan újra jövök a receptjeimmel!